Felismerés:
A fogyókúrám, nem pontosan március elsején kezdődött, ami éppen egy hétfői nap volt, hanem az az előtti hétvégén.
Nagyon utáltam a testemet, és valamiféle alantasabb lényként gondoltam magamra, aki arra sem képes, hogy pár kilótól megszabaduljon. Summázva a dolgokat, nem voltam boldog, pedig minden adott lett volna ahhoz, hogy jól érezzem magam a bőrömben. Volt és van jó állásom, jó képesítésem, barátaim, nagyszerű hobbim, szakmai sikerek stb., de valami hiányzott, amitől nagyon nem voltam megelégedve magammal.
Elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad BOLDOG LESZEK. Máris megvolt az első stratégiai cél, hogy boldog legyek, de ezt valami megakadályozta, amin változtatni kell, mert ez így nem mehet tovább. Így elkezdtem elemezni a környezetemet, mi az ami akadályoz a célom elérésében.
"Ép testben, ép lélek", tartja a mondás, barátkozzunk meg a testünkkel, így első lépésként meztelenül beálltam a tükör elé, és megvizsgáltam a testem minden egyes pontját, először naivan, majd eléggé kritikus szemmel. Kerestem valamit, amibe nem lehet belekötni, valamit, amitől szerethetővé válik, de ekkor jött a megvilágosodás, ami lényegében elindított az életmódváltás felé.
"DAGADT vagyok, és én kurvára nem akarok azzal a lénnyel megbarátkozni, azzal a zsírkocával, aki a tükörből néz vissza rám"
Persze először elkezdtek dolgozni az "énvédő" mechanizmusok, csak a tükör kövérít.....A héten tényleg sokat ettem, és csak ettől olyan nagy a hasam, a jövőhéten úgyis lemegy. stb. Majd felvetődött bennem a kérdés, hogy én most ezeket tényleg elhiszem?!?!?!?!?
A válasz is megvolt:NEM!!!!!!!!!!!!!135 kg SOK!!!!!!!
Elemzés:
Oké, dagadt vagyok, ezt a megállapítást elfogadtam, de nem akartam és nem is akarok ezzel megbarátkozni. Valamit tenni kell. Ha folytatom az eddigi metódust, csak még dagadtabb leszek. Valami gond van a rendszerben, valamit változtatni kell, de mit?
Végiggondoltam, hogy mi vezetett el addig, hogy dagadt legyek.
Először : Stressz kezelésem:
Ha valami stressz ér, vagy nyomaszt, vagy csak egyszerűen rosszul érzem magam, akkor eszek. És ez csodálatosan beindít egy ördögi kört:
Ha bajom van eszem, ha eszem akkor hízok, ha hízok akkor bajom lesz, és ha bajom van... :D
Másodszor : Túlzott anyai gondoskodás:
Bár nem élek együtt a szüleimmel, még mindig édesanyám szeme-fénye vagyok, aki rendszeres időközönként, hetente akár többször is meglátogatott és feltöltötte a hűtőmet.
Nagyszüleim megtanítottak, hogy tiszteljem az ételt, és nincsen rosszabb és megvetendőbb dolog, mint ételt kidobni, vagy hagyni megromlani.
Harmadszor : Bohém életmód:
Szembesítettem magam azzal, hogy igen, nagy ivó vagyok, és szeretem a sört. Ahogy híztam egyre jobban bírtam az alkoholt, és ezért egyre többet kellett inni, hogy meglegyen az érzés, ezt hetente 1-3 szor alkalommal eljátszani, hm.....szép ki energiabomba. A sör kitágítja az ember gyomrát, és mindig megéhezik. Sörözés plusz lefekvés előtti masszív kajálás. Belegondolni is rossz.
Negyedszer: Imádom a magyar konyha remekeit:
Ezt szerintem nem kell nagyon részleteznem. pörkölt, dagadó, tejföl stb :D:D
Ötödször: Csökkenő sport aktivitás:
Szerintem ezt sem kell bemutatni senkinek, ahogy nő az ember, úgy lesz egyre nehezebb a sport, egyre jobban terhelődnek az izületek, a szív stb. És egyre kevésbé bírja az ember, így egyre kevesebbet is mozog. Hoppá, még egy ördögi kör.
Összegzés:
Lehet számos külső és belső indokot felsorolni, ami miatt folyamatosan többet ettem, mint, amennyit kellett volna, de ha le akarok fogyni, akkor ezeken változtatni kell, amin csakis én tudok.
